IX.

Másnap, mivel szabadnapos voltam, eldöntöttem, hogy rendet rakok kicsit a lakásban és elmegyek bevásárolni. Még mindig nehéz volt elhinnem, hogy tervezhetek magamnak ilyen vasárnapot. Minden áldott nap szívesen néztem rá a naptáramra. Már április 9-e volt. Lassan három hete voltam távol az orosz maffiától. Persze egyfolytában nyomasztott, hogy Igor mikor kezd el gőzerővel kerestetni, de valamiért úgy éreztem, hogy még van időm. A fejemben már kezdett összeállni, hogy mit fogok tenni, ha eljön a nap...De nem! Ezen még nem akartam rágni magam. Mindennek eljön az ideje. Olyan jó volt ez a szabadság, amit kaptam az élettől.Még élvezni akartam. Ráadásul itt van ez a srác. Olyan hihetetlen volt az egész. Egy jóképű, kedves fiú, akit nem kell kirabolnom. Aki nem akar kihasználni, és akit nem akarok, és nem is tudnék kihasználni. Képtelen lennék rá. Annyira sajnáltam, hogy nem mondhatom el neki, ki vagyok valójában. Akkor biztosan vége lenne az egésznek. Nem, azt nem akarom. Még húzni akarom az időt. Már ilyen rövid idő alatt is annyira megkedveltem őt. Talán túlságosan is. De olyan jó volt úszni az árral. Nem tudtam, mi lesz a vége ennek az egésznek, de semmiképp sem akartam abbahagyni.

Miután megreggeliztem, elmentem egy közeli boltba és vettem pár dolgot otthonra, meg némi rágcsálnivalót az esti mérkőzésre. Kellemes nyárias idő volt, így lassú tempóban sétáltam haza. Elmentem egy játszótér mellett, ahol egy kislány hintázott. Az apukája lökte a hintát, anyukája pedig mosolyogva nézte őket. Megálltam egy pillanatra és eszembe jutottak a szüleim. Vajon mi lett volna, ha néha engem is levisznek anno a játszótérre? Ha apám ült volna le velem leckét írni és nem a méregdrága magántanár? Ha anyám készített volna nekem reggelit és nem a szakácsnő? Akkor talán nem jutott volna eszembe, hogy idegesítsem őket, és nem kezdtem volna bele ebbe az egészbe. A csalásba. A lopásba. Olyan más lehetett volna minden. Az ember életét annyi minden befolyásolja és lehetetlen mindig ésszerűen dönteni. De nem okolhatom kizárólag a szüleimet. És már mindegy is.
Pár perc múlva feleszméltem gondolataimból és kicsit gyorsítottam a tempón. Hazaérve lepakoltam az ennivalót, majd pólót és rövidnadrágot húzva elkezdtem módszeresen kitakarítani a lakásomat. Olyan jó érzés volt, hogy az otthonomban vagyok, és nem szállodáról szállodára járok.
Délután négy óra volt már, mire mindennel végeztem. A mérkőzés csak este nyolckor kezdődött, de már alig vártam az időpontot.
Este, vacsora és tusolás után egy nagy tál popcorn-al a kezemben leültem a tévé elé. Mostanában gyakran megtettem ezt. Minden olyan hétköznapi volt.
A meccset a Real Madrid nyerte a pamplonaiak ellen. Ötöt rúgtak és Higuaín kettőt vállalt. Minden Real gólnál úgy pattantam fel örömömben, mint egy gyerek, de amikor az argentin talált be, úgy dobogott a szívem, hogy majd kiugrott a helyéről. Imádtam nézni a széttárt karjait és a mosolyt az arcán. Kezdtem súlyosan beleesni a srácba, és furcsa, rám nem jellemző módon nem akartam kézben tartani a helyzetet. Mikor vége lett a meccsnek, elpakoltam a tálat és megágyaztam a hálószobában. Fél 11 körül már lefekvéshez készültem.
Feküdtem a takaró alatt és a telefonomat fogtam a kezemben.Fel akartam hívni Higuaínt, hogy gratuláljak,  de aztán eszembe jutott, hátha csak zavarnám. Néhány percig gondolkodtam, majd amikor le akartam tenni a készüléket az éjjeli szekrényre, megcsörrent. Ránéztem a kijelzőre, és az argentin nevét írta ki. Gyorsan felkaptam és beleszóltam.
- Igen?-elég nagy volt mögötte a hangzavar.
- Hola, itt Gonzalo. Felébresztettelek?
- Hola. Nem, dehogy is! Igazság szerint éppen azon gondolkodtam, hogy felhívlak, hogy gratuláljak, de aztán azt gondoltam, valószínűleg csak zavarnálak.
- Dehogy zavarnál. - válaszolta. - Várj egy kicsit, kimegyek az öltözőből, mert nem akarok kiabálni. - még hallottam Arbeloa hangját, ahogy énekelt valamit, majd Gonza lépéseit. - Na, így már jobb. Itt vagy még?
- Itt vagyok. - válaszoltam.
- Szóval máskor nyugodtan, hívj meccs után is. Örülök, ha hallom a hangodat.
- Kedves vagy. Én meg örülök a góljaidnak, és mivel a következő meccsen is be fogsz találni, megígérem, hogy utána felhívlak.
- Be fogok találni? - kérdezte meglepett hangon. - Te ezt honnan tudod? Boszorkány vagy? - nevetett.
- Igen - válaszoltam - boszorkány vagyok és megkérdeztem a varázsgömbömet.
- Remek. És a varázsgömböd azt is meg tudja mondani, hogy holnap láthatlak-e?
- Azt én is meg tudom mondani jóslatok nélkül. A múlt heti rengeteg munka után kaptunk egy szabadnapot.
- Nagyon jó, mert én is kaptam egyet. Ugyanis most hét közben nem lesz BL-meccs. Így arra gondoltam, hogy megtarthatnád nekem a beígért leckét motorozásból. Lenne kedved hozzá?
- Jó ötlet. Ha tényleg szeretnéd, hogy egy lány tanítson meg motort vezetni, akkor Harley és én a rendelkezésedre állunk senor. - mondtam és már előre nevettem magamban a holnap délután miatt.
- Ha már ilyen száguldozó vagány csajba zúgtam bele, akkor nem akarok elmaradni tőle. - válaszolta, és amit mondott, megütötte a fülemet és a pillangók elkezdtek veszettül repdesni a gyomromban.
- Mit mondtál az előbb? - kérdeztem kissé izgatott hangon.
- Hogy nem akarok elmaradni mögötted.
- Nem, azelőtt mit mondtál?
- Hogy beléd zúgtam. - válaszolta és a hangja nyugodtan és őszintén csengett. Olyan őszintén, ahogy még sose hallottam férfit azelőtt.
- Az jó, mert azt hiszem én is beléd zúgtam. - válaszoltam neki.
- Ezt akartam hallani. Nos, akkor holnap felmegyek hozzád, mondjuk délután egy óra körül, ha neked is megfelel. Addig kialszom magam.
- Tökéletes. Kösd fel a gatyádat. - válaszoltam.
- Úgy lesz. Nem fogsz csalódni bennem. Most leteszem, mert indulunk a repülőhöz. Buenas noches.
- Alig várom a holnapot. Buenas noches. - hallottam a kattanást, ahogy bontja a vonalat, majd leraktam a telefonom a szekrényre. Még legalább egy fél órát feküdtem az ágyban és nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Tényleg ennyire megkedvelt engem? Atyaég! A hangja tényleg olyan őszinte volt, hogy semmi kétségem nem volt afelől, amit mondott. Azt hiszem, úgy éreztem magam, mint egy tinilány, aki először szerelmes, hiszen én valóban először éreztem ilyesmit. Nehezen jött álom a szememre, de végül mégis sikerült elaludnom.



(Zene: Norah Jones: Feeling the same way)