VIII.

Azon a héten már nem tudtunk személyesen beszélni. Nekem Pablo szólt, hogy most van a féléves nagy javítás a ruha és élelmiszer raktárakban, amikor ellenőrizni kell a fémpolcokat, hogy biztonságosak-e. Mivel elég sok szerelvényről volt szó, még szombaton is ezt kellett csinálni, így csak a vasárnapom volt szabad. A csapatnak viszont vasárnap meccse volt Pamplonában, így ők szombaton már odautaztak. Egész héten csak egy-egy pillanatra találkoztunk, és mivel még a mozi utáni reggelen megdumáltuk, hogy egyenlőre nem reklámozzuk a kettőnk között lévő dolgot, ezeken a futó találkozásokon is csak egy-egy mosolyra vagy összenézésre tellett, vagy amikor ritkán elmentünk egymás mellett összeért a könyökünk és ő észrevétlenül végigsimított a tenyeremen.
Szombaton este hulla fáradtan estem haza. Mielőtt még a lakásomba mentem volna, benéztem a szomszéd nénihez, hogy jól van-e és szüksége van-e valamire. Ő, mondta, hogy nem, és láttam is, hogy társasága van egy másik idős néni személyében, akit egy kis társasági klubban ismert meg. Együtt sütöttek süteményt és nézték a sorozatukat, szóval kellemes estét kívánva magukra hagytam őket.
Hazaértem, letusoltam és csináltam egy tonhalas szendvicset, majd pizsamában leheveredtem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Valami hülye kvízműsor ment, ahol a fickó mindhárom segítségét elhasználta arra a kérdésre, ki festette a Vénusz születése című képet. Hiába próbáltam súgni neki, hogy Botticelli, valahogy nem ért oda a hang, úgyhogy inkább elkapcsoltam, és elkezdtem skálázni a csatornák között.
Ekkor sms érkezését jelezve pittyegett a telefonom. Ránéztem a kijelzőre és láttam, hogy Higuaín a feladó. Rögtön megnyitottam az üzenetet.

"Szebb a világ, amióta tudom, hogy te is benne vagy."

Először meglepődtem, aztán mosolyogtam magamban, majd leesett, hogy ez a mondat a Bárányok hallgatnak című filmből van. Jó, gondoltam, akkor játszunk ilyet. Azonnal válaszoltam, mert eszembe jutott egy részlet a Dr. Csontból:

"Ha két ember igazán fontos egymás számára, akkor a világ többi része megszűnik létezni. Ha veled vagyok, én pontosan ezt érzem."

Elküldtem, majd vártam, hogy válaszol-e. Néhány perc múlva jelzett a telefonom:

"Valahányszor akárcsak egy pillanatra is elhagysz, olyan, mintha örökre búcsút mondanál."

Egy hely a nap alatt. Gondoltam magamban. Majd elkezdtem törni a fejem egy következő üzeneten. Aztán elküldtem, bár nem tudtam, ismeri e a török sorozatokat:

"Legszebb napjaimnak egyike te vagy nekem talán."

Pár perc múlva jött még egy üzenet és először meglepődtem, de aztán eszembe jutott, hogy végül is vannak török csapattársai.

"Őrülten hiányzol és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd." - aztán hozzáírta - Most már mennem kell aludni, de alig várom, hogy találkozzunk!Kedvellek!

Még én is írtam vissza neki egy sms-t, de csak annyit, hogy "Detto!". Eszembe jutott ugyanis a Ghost című film, amiben a fickó a "szeretlek" szó helyett mindig csak ennyit mondott a barátnőjének.
Aztán csak ültem a kanapén és cikáztak az agyamban a gondolatok. Mi lesz ennek a vége?Hogy tudnám elmondani neki, hogy ki vagyok valójában?Mi lesz, ha el kell tőle szakadnom, mert rám találnak?Hogyan tudok majd lemondani róla?Nem tudtam a válaszokat, és minél jobban belebonyolódtam a gondolataimba, annál nyugtalanabb lettem. Próbáltam magoldást keresni, és ekkor eszembe jutott még egy filmidézet:

"A háborúban és a szerelemben két dolgot soha ne szégyellj: lőni és szeretni. A háborúban és a szerelemben két dolgot sose akarj megérteni: hogy mit teszel, és hogy a másik mit tesz. Végül a háborúban és a szerelemben nincs menekülő útvonal. Nem tűnhetsz el."