VII.

Rápillantottam az órára. Már háromnegyed nyolc volt. Fél óra és itt lesz Gonzalo. Tulajdonképpen már elkészültem, csak a cipőmet nem vettem még fel. Ami a ruhát illeti, farmer mellett döntöttem, de kivételesen kék volt a színe. Ezenkívül nemrég vettem egy fehér Mickey egeres pólót, így azt húztam magamra. Magamban röhögtem is, hogy ezzel az out fit-el biztos elkápráztatom a miniruhás topmodellekhez szokott sztárfutballistát.
A mozi jó ötlet volt, hiszen sötét van, nem láthat meg senki, főleg ha a filmet megelőző unalmas reklámok alatt érkezünk. Ráadásul Higuaín - miután Pablo-tól megszerezte a telefonszámomat, mondván, hogy azt elfelejtettem megadni - hat óra körül még felhívott, hogy elújságolja, sikerült az utolsó sorba jegyet kapni.Már csak azt kellett kitalálnom, hogyan jutunk el észrevétlenül a moziig. Az ő autójával nyilvánvalóan nem mehettünk, de ezt ő még nem tudta. Én már hozzá voltam szokva a rejtőzködéshez, így most sem volt nehéz előhúzni egy ötletet a tarsolyból. Bementem a hálóba és az egyik szekrény aljáról előbányásztam a tartalék bukósisakomat.
Egy részem persze érezte, hogy a bujkálást csak egy határig lehet csinálni, de egyenlőre nem akartam ezen gondolkodni. Valami megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztem az argentin iránt és csak a pillanatnak akartam élni, bár tudtam, hogy ez nem kis veszélyt rejt magában.
Megszólalt a csengő. Odasétáltam az ajtóhoz és kinéztem a kukucskálón. Higuaín állt az ajtóban. Nyolc óra volt, kicsit hamarabb érkezett. Kinyitottam az ajtót.
- Hola Nóra!- mosolygott rám.
- Hola Gonzalo! - beinvitáltam a lakásba, majd bezártam mögötte az ajtót.
- Ugye nem baj, hogy hamarabb jöttem?
- Nem tulajdonképpen már készen vagyok, csak a csukámat kell felvennem. Addig ülj le. Kérsz valamit inni?- kérdeztem.
- Köszönöm, nem. Ők viszont azt hiszem kérnek. - mondta, majd egy csokor mezei virágot vett elő a háta mögül. Nagyon meglepődtem, mert már elég régen kaptam virágot.
- Ezt nekem hoztad?- kérdeztem, és ő mosolyogva bólogatott. - Köszönöm szépen. Mindjárt vízbe teszem őket. Ülj le.- Gonzalo ledobta magát a kanapémra.
- Egyébként jó a pólód! - jegyezte meg.
- A tiéd is! - válaszoltam, mert közben észrevettem, hogy ő sincs különbül öltözve, mint én. Farmer, sportcipő és egy fehér póló, amiről Marlon Brando arcképe nézett vissza rám.
Gyorsan vázát kerestem a virágoknak, majd letettem őket a kanapé melletti komód tetejére. Odamentem a  cipős szekrényhez és elővettem a tornacsukámat. Miközben bekötöttem, feldobtam neki az ötletemet.
- Tudod, én eléggé zavarban vagyok, ha fényképeznek, szóval, ha te is benne vagy, arra gondoltam, hogy észrevétlenül is eljuthatnánk a moziba...
- Azt most én se bánnám, szóval hallgatlak. - nézett rám kíváncsi arccal. Én addigra felhúztam a cipőmet, és odasétáltam a bejárati ajtó mellett lévő komódhoz, majd két bukósisakot vettem a kezembe.
- Lenne kedved motorozni egyet? - kérdeztem, és a válaszra várva beharaptam az alsó ajkamat. Ő lassan felállt a kanapéról, mosolyogva lépkedett felém, majd megfogta az egyik sisakot és feltette a fejére. Három perc múlva a parkolóban voltunk.
- Ültél már valaha motoron?- kérdeztem tőle, miközben a gumiabroncsokat ellenőriztem a lábammal.
- Nem, igazából ez lesz az első alkalom. - válaszolta kissé izgatott arccal, majd bekapcsolta a fején a sisakot és lehajtotta a rostélyt.
- Nem lesz gond, nyugi, csak erősen kell kapaszkodnod belém. - rákacsintottam, majd én is belebújtam a bukósisakomba és felültem a mocira. Ő mögém ült és átkarolt, de ez túl magasan sikerült neki, így lecsúsztattam a derekamra a kezeit. Beindítottam a motort és már száguldottunk is, át a városon, végig a Calle de Alcalá-n. Mivel volt időnk, tettünk egy kis kerülőt, így csak tíz perccel kilenc előtt értünk a mozi elé. A parkoló hátsó részében letettem a motort, majd versenyeztünk a bejáratig és Gonza nagy meglepődöttségre döntetlen lett.
- Hé, ez nem ér!Szerintem kriptonit van a zsebedben és ezzel lelassítottad SuperPipitát! - nevetett, majd olyan arcot vágott, mint aki most nagyon meg van sértődve.
- Na persze! A férfiak már csak ilyenek. Nem bírják elviselni a vereséget! - nevettem ki az arckifejezését.
A bejáratnál levettük a sisakokat és Higuaín átnyújtotta a jegyeket a kezelő srácnak. A srác először nem hitt a szemének, aztán izgatott lett, majd autogramot kért, végül fényképet is, amit én készítettem róluk. Szerencsére már több teremben is megkezdődött a vetítés, így más ember nem volt ott. A popcornt és a kólát már én vettem meg...
Éppen a reklám végére értünk a moziterembe és leültünk a helyünkre. Higuaín a fülemhez hajolt:
- Nagyon jó volt a motorozás, köszönöm. - súgta oda.
- Ha akarod megtanítalak motort vezetni.- súgtam vissza neki.
- Az jó lenne! - látszott, hogy tényleg lelkesedik az ötletért.
Maga a film egy műkincstolvajról szólt, aki ellopja a Louvre-ből Leonardo da Vinci Sziklás Madonna című festményét. Én egy kicsit más szemmel néztem a filmet, mint Gonzalo. Amíg ő már az első fél óra után nem bírt magával, annyira izgult, hogy mi lesz a történet vége, nekem feltűnt, hogy a férfi valójában kétszer is hozzáért a biztonsági lézerekhez és rendkívül óvatlanul vette ki a festményt a keretből. Ezeket szóvá is tettem, így kis híján elszóltam magam.
- Te meg honnan értesz az ilyesmihez? - nézett rám kérdőn az argentin.
- Semmi, semmi! Csak láttam már több ilyen filmet. - válaszoltam, majd próbáltam elterelni a gondolatait a dologról, és egy kis popcornt szórtam a tenyeremből a pólója alá, a hasára.
- Naaa! Mit csinálsz? - nevetett, majd utánozni akart, de nem hagytam neki. Erre a film utolsó tíz percében már végig kukoricával hajigáltuk egymást, és a lökött még az orrába is bedugott egyet, amit aztán majdnem beszippantott. Aztán folytattuk a James Bond játékot, és még mielőtt feloltották volna a lámpákat, kisurrantunk a teremből, majd a mozi hátsó bejáratán keresztül ki a parkolóba. Ott felpattantunk a motorra, majd azon az úton, ahol jöttünk, visszamentünk a lakásomhoz. Az autója mellett parkoltam le. Leszálltunk a Harley-ról és kicsomagoltuk magunkat a sisakokból. Ő nevetett rám és még egyszer megköszönte a motorozást.
- Szívesen. Mondtam már, ha gondolod megtanítalak.
- Én benne vagyok. A héten már nem megy, mert két meccsünk is van, a hétvégi idegenben, de a jövő héten jó lenne valamikor.
- Akkor a jövő héten megbeszéljük. - válaszoltam.
- És köszönöm ezt a vicces estét is. Nagyon jól éreztem magam. - lépett közelebb hozzám.
- Én is nagyon jól éreztem magam veled. - válaszoltam neki. Ebben a pillanatban átkarolta a derekamat és mielőtt tiltakozhattam volna, megcsókolt. Egy pillanatig én is viszonoztam, de aztán óvatosan eltoltam magamtól.
- Ne haragudj. Sajnálom, ha ez túl gyors neked. Nem akartalak letámadni. - mondta és kicsit zavarba jött.
- Nem, nem. Vagyis de. Egy kicsit gyors. De semmi baj. Jobb, ha én most felmegyek.
- Persze, rendben. Akkor Buenas noches!
- Buenas noches Higuaín! - szorosan megöleltem és adtam egy puszit az arcára. Azt akartam, hogy érezze, nem akarom lekoptatni, csak egy kicsit lassítani a tempón. Vette a lapot, mert ő is ugyanúgy ölelt meg. Aztán visszaadta a sisakot, ami még mindig a kezében volt, még egyszer köszöntünk és én elindultam a bejárati kapu felé. Egy pillanatra visszanéztem és találkozott a tekintetünk. Intettem neki, ő visszaintett, majd beszállt az autójába és elhajtott. Én pedig bementem a kapun.
Felértem a lakásba, lepakoltam a cuccokat a kezemből, kitöltöttem magamnak egy pohár gyümölcslevet és lehuppantam a kanapéra. Semmi más nem járt a fejemben, csak az, hogy mikor láthatom újra őt.



(Zenék: - motoron: Nickelback-Fight For All the Wrong Reasons
            - moziban: Jessie J-Domino)