XII.

Másnap este hat előtt tíz perccel csengettek az ajtón. Kinéztem a kukucskálón, de nem láttam senkit, ezért lassan kinyitottam az ajtót és kiléptem a folyosóra. Ekkor valaki megfogta a vállam, én pedig reflexből könyökkel bevittem egy gyomrost az illetőnek, majd hátrafordultam. Ekkor láttam, hogy Higuaín az ajtófélfának támaszkodik és jobb kezével a hasát fogja.
- A francba, ezt most miért kaptam? - kérdezte fájdalmas arcot vágva.
- Ne haragudj, reflex mozdulat volt. - léptem oda hozzá ijedt arccal. -  Nagyon fáj?
- Hát tudod, gyilkos ütésed van. - mondta és kicsit már mosolygott.
- Tényleg nem akartalak megütni. Menjünk be, hogy le tudj ülni. - érintettem meg a hátát, és bevezettem a lakásba, majd bezártam az ajtót. - Ülj le ide. -  irányítottam a kanapéhoz. - hozok egy kis vizet.
- Köszönöm.
- Tényleg ne haragudj. Csak tudod, egyedül élek, és már megszoktam, hogy meg kell védenem magam. - mondtam, miközben a kezébe adtam a vizet és leültem mellé a kanapéra. - Jobb már egy kicsit?
- Persze, csak először fájt. Kutya bajom. Ne aggódj. - kortyolt bele a vízbe, majd a poharat letette az asztalra. - Vissza akartam adni, hogy tegnap megijesztettél a raktáros akcióddal, erre megint én kapok. - mondta nevetve.
- Annyira sajnálom! De mutasd, hová is könyököltem? - felhúztam a pólót a hasán és adtam egy puszit az izmos hasfalára.
- Hát. valahol ott, de már nem tudom pontosan. Valahogy az egész úgy fáj. - próbált nagyon szenvedő arcot vágni, de alig bírta visszatartani a nevetést. Adtam még néhány puszit a hasára, aztán visszahúztam a pólóját.
- Na gyere! Menjünk főzni! - álltam fel a kanapéról és próbáltam őt is felhúzni a kezénél fogva, de visszarántott és az ölében kötöttem ki.
- Muszáj most főzni?Az később is ráér. - mondta és közben lassan elkezdte puszilgatni a nyakamat.
- Igen, mert én éhes vagyok és már elkészítettem a tésztát, ami nem mehet tönkre.
- De én most valami másra is éhes vagyok. - erősködött, miközben megpróbálta levenni rólam a pólómat.
- Ajjj, gyere már csináljuk a kaját. Én már úgy ennék egy kis pizzát! - mondtam neki, és felálltam az öléből.
- Pizza? Pizzát sütsz? Hát miért nem ezzel kezdted? - Pattant fel ő is, aztán kipakolta a zsebéből a telefonját meg a kulcsait, és letette őket az asztalra. - Imádom a pizzát. Anyám is gyakran süt.
- Gondoltam, hogy szereted. Ezért találtam ki ezt. És te pakolhatod rá a feltétet.
- Remek. Akkor lássunk neki. - dörzsölte össze a tenyerét, majd el akart csenni párat a felszeletelt sonkából, de a fakanállal egy gyengét ráütöttem a kezére.
- Moss kezet, mielőtt bármihez hozzányúlsz a konyhában.
- Jól van na. - simogatta a kézfejét, majd a fürdőszoba felé vette az irányt, hogy megmossa a kezét. - De ez most már tűrhetetlen. Fel foglak jelenteni családon belüli erőszakért. - szólt ki a fürdőből.
Én csak mosolyogtam magamban, miközben már elkezdtem kinyújtani a tésztákat.
- Na, mit csináljak? - kérdezte, mikor visszatért.
- Erre már pakolhatsz is. A sütő már elő van melegítve. - mutattam neki az egyik kerekre formázott tésztára, majd még kettőt csináltam, így összesen három pizzát sütöttünk. Szerencsére a sütőben mindhárom egyszerre elfért. Végül egy sonkás, egy tenger gyümölcsei és egy négysajtos lett.
- 10 perc se kell neki, és kész, annyira forró a sütő. - fordultam felé, miután elhelyeztem a pizzákat a sütőlapon és bezártam az ajtót.
- A szakácsnőtök tanított meg a pizzasütésre is? - kérdezte, miközben a maradék sonkából csipegetett.
- Nem, egy kisstílű maffiózó anyjától tanultam három éve Nápolyban. - mondtam neki mosolyogva. Nem volt kedvem hazudni neki, és ez volt az igazság, hiszen még a nagy orrú Al Moretti anyjától tanultam a receptet. Elmondtam neki az igazat, mert úgy sem hitte el, így nem volt értelme hazudni.
- Ó, értem. Tehát igazi profitól. - nevetett, majd átölelt és megcsókolt. -  Olyan más vagy, mint azok a lányok, akiket eddig ismertem.
- Tényleg? És miben vagyok annyira más?
- Lehet veled egy csomót hülyéskedni, nem játszod meg magad, és nem a bankszámlám jár a fejedben.Ezt tudom, Érzem. Azt is érzem, hogy nem mondasz el mindent magadról, de türelmes vagyok és megvárom, amikor majd meg akarsz nyílni előttem.
- Mindenkinek vannak titkai Gonzalo - mondtam neki komoly arccal - de ne kételkedj abban, hogy egyszer megtudod az enyémet. Hogy azután mi lesz, azt nem tudom még.
Közben jelzet a sütő feletti óra és mindketten odaléptünk, hogy kivegyük a kész pizzákat.
- Azt hiszem jól sikerültek. - mondtam, miközben bezártam a sütőajtót.
- És az illatuk is isteni. Hol vannak a tányérok? - kérdezte.
- Ott a felső polcon.
Kivett a szekrényből két tányért én pedig felszeleteltem a pizzákat és raktam rájuk belőle. Aztán leültünk a nappaliban, feltettük a lábunkat az asztalra és enni kezdtünk.
- Tyűha, ez nagyon jó lett. - mondta mosolyogva.
- Ha anyukádé 10-es, akkor erre hányast adnál? - kérdeztem.
- 10 alá.
- Miért alá?
- Mert azt anya süti.
- Ok, azt hiszem ezzel meg tudok békélni.
Miután befejeztük az evést, kivittem a tányérokat a konyhába és elraktam a maradék pizzát, majd visszamentem a nappaliba és Gonzalo mellé kuporodtam a kanapén, ő pedig átkarolta a vállamat.
- Én még szomjas vagyok, te nem? - pattantam fel hirtelen.
- De, egy kicsit. - válaszolta.
Visszamentem a konyhába és hoztam két pohár gyümölcslevet. Leültem mellé, majd mindketten ittunk, aztán letettük a poharakat az asztalra.
Ezután ránéztem, ő rám mosolygott, majd nyújtózott egyet és a póló alól kidomborodott a z izmos mellkasa. Ekkor úgy éreztem, hogy tovább már nem bírom türtőztetni magam, odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Ő visszacsókolt, majd a bal kezével feljebb tűrte a pólómat, és forró tenyere fel és le követte a derekam vonalát. Beleültem az ölébe úgy, hogy szemben legyek vele és elkezdtem finoman harapdálni a nyakát. Azután levettem a pólóját és először a kulcscsontját, majd a vállát puszilgattam. Tetszett neki, hogy ilyen rámenős vagyok, mert rólam is lekerült a póló, aztán felállt a kanapéról, és az ölében vitt a szobám irányába, miközben egyre hevesebben csókoltuk egymást. Mikor beértünk a szobába, letett az ágyra, én pedig ülve elkezdtem őt kihámozni a farmerjából. Aztán lekerült róla a ruhadarab, én pedig feljebb kúsztam az ágyon, miközben a saját nadrágomat is ledobtam a földre, az övé mellé. Háttal a párnának könyököltem az ágyon, ő pedig közelített felém, és közben lassan végigsimított a lábamon a térdemtől kezdve egészen végig a combom belső felén. Ettől egészen megremegtem és egyre jobban elöntött a forróság. Aztán a hasamon folytatta a testem felfedezését immár a szájával, és felfelé haladt, amíg el nem ért az államig, majd az ajkaimhoz, és újra csókolózni kezdtünk, miközben ő a nyakamat cirógatta, én pedig szórakozott mozdulatokkal simogattam a hátát. Éreztem, hogy minden mozdulatomtól libabőrös lesz, én pedig már teljesen elvesztettem az önkontrollomat. Felültünk és a melltartómmal kezdett el bíbelődni.
- Soha nem kívántam még senkit ennyire, mint most téged. - súgtam a fülébe és mindketten egyre gyorsabban vettük a levegőt. Végre levette a melltartómat és ekkor észrevette a heget a lapockám alatt. Nem kérdezett semmit, csak lassan és alig érezhetően végighúzta rajta a mutatóujját, aztán a szemembe nézett és megsimogatta az arcomat.
- Olyan gyönyörű vagy Nóra!
- Nagyon szeretlek Gonzalo Higuaín!
- Én is nagyon szeretlek téged.
Újra csókolózni kezdtünk, aztán - miközben a maradék ruha is lekerült rólunk - én finoman végigfutottam a nyelvem hegyével a nyakán, és eközben az ujjaim a gerincvonalán siklottak végig. Ez volt az olaj a tűzre, mert már egész testében remegett, és a mellkasomon éreztem, hogy a szíve majd kiugrik a helyéről. Lassan a hátamra fektetett és a karjaiban tartott, hogy aztán eljöjjön a pillanat, amikor eggyé válunk és már semmit sem érzékelünk a körülöttünk lévő világból és csak egymás sóhaját halljuk.

Gonzalo a hátán feküdt, én pedig neki háttal, de a mellkasán pihentettem a fejem és a bal keze a hasamon volt. Mindketten csak bámultuk a plafont és hallgattuk az éjszaka zajait a félig nyitott ablakon át.
- Emlékszel, mikor először találkoztunk? - kérdezte.
- Amikor a konnektort mentem bütykölni az öltözőtökbe?
- Igen.
- Eléggé meglepett, mikor visszaadtad a csavarkulcsomat és megsimogattad az ujjam.
- Gondolom. Elhiszed, hogy most sem tudom, miért csináltam? olyan furcsa érzés fogott el veled kapcsolatban. És azóta is folyamatos ez az érzés.
- Rossz érzés? - kérdeztem.
- Nem, dehogy is!Csak érdekes. Mintha te valami nagyon fontosat tennél majd értem. Amikor elhúztál a virágláda alól, azt hittem ez volt az, és hogy most elmúlik, de nem. Még mindig tart. De jó érzés.
- Nem bírsz ellenállni a vonzerőmnek. - mondtam nevetve, miközben megfordultam és fölé hajoltam, a hajam pedig a mellkasára omlott.
- Hát ezt nem is lehet vitatni. - fordult meg velünk és megcsókolt. Eközben fél szemmel ránéztem az órára és már tizenegyet mutatott.
- Rendben mi amor - mondtam neki - nekem holnap meló és nem tizenegytől, mint egyeseknek, úgyhogy jó lenne most már aludni is egy kicsit.
- Miért nem mentél te is focistának? - tárta szét a kezeit.
- Mert én a szerszámokkal bánok jól, nem vetted észre?- kacsintottam rá, majd ráfeküdtem a saját párnámra háttal neki.
- Ó, te perverz kis fruska, úgy utállak! - mögém feküdt és a jobb karjával átölelte a derekamat.
Így ért minket az álom.



(Zene: Főzés: Adele_Melt my heart to stone
           A többi:);): Jamie Cullum: Don't stop the music)