XVIII.

Hétfő reggel nyújtóztam egy nagyot az ágyamban. Sikerült egy szabadnapot kialkudnom Pablotol és Maríától cserébe azért, hogy végigdolgoztam a hétvégét. Mára esett Gonzalo szabadnapja is, így kitaláltuk, hogy kirándulunk egyet a Madrid közeli erdőben. Felkeltem az ágyból és kinéztem az ablakon. Remek idő volt. Nem túl meleg és szép, napsütéses. Gyorsan tusoltam, és éppen fel akartam öltözni, amikor kilencre az argentin is megérkezett. Belebújtam a köntösömbe és ajtót nyitottam.
- Hola mi amor, úgy hiányoztál! - ugrottam a nyakába.
- Buenos días! Tyűha, mintha kicsit híztál volna kedd óta. - mondta nevetve, majd letett és bezárta az ajtót.
- Tényleg? - néztem rá és úgy tettem, mint aki dühös de aztán visszavágtam. - Tudod, az elmúlt héten sokszor hívott Miguel vacsorázni, vagy ebédelni, szóval nem csoda, ha felszedtem pár kilót. - rántottam meg a vállamat.
- Értem. Szóval vacsora, ebéd, gondolom néhány festőlecke...- sorolta, miközben egyre közelebb húzott magához. - Biztos jól bánik az ecsettel ez a Miguel, de amit én tudok adni neked bonita, olyat ő nem tud.
- Valóban? Fogalmam sincs mi az, amit ő nem tud megadni nekem, csak te... - játszottam tovább, miközben ő a nyakamat puszilgatta, amitől teljesen elgyengültem a karjaiban.
- Úgy látszik tényleg hosszú volt ez a hét és fel kell frissítenem a memóriádat. Tudod ettől szokott rád törni a vágy, hogy az államat harapdáld. - mondta, miközben mosolyogva a szobám ajtaja felé tolt.
- Nem is szoktam az álladat harapdálni.
- Ó, dehogyis nem. És imádom, amikor azt csinálod.
- Na jó, lehet, hogy szoktam. De csak akkor, amikor meg vagy borotválkozva.
- Sí, és most meg vagyok. - húzta el közben az ajtót, és tovább lépkedtünk az ágyam felé.
- Igaz, tényleg milyen sima az arcod. - mondtam, és elkezdtem puszilgatni a fülétől végig az álla vonalán. Éreztem a parfümje illatát, az egyre égetőbb tenyerét a nyakamon és azt, hogy ebből csak délután lesz kirándulás, mert megőrülök, ha nem csókol meg azonnal. Ő pedig, mintha kitalálta volna a gondolataimat, beletúrt a hajamba és az ajkait az enyémhez érintette, aztán végre a nyála ízét is érezhettem. Miközben csókolóztunk, lassan megszabadítottam őt a ruháitól, aztán ő is levette a köntöst rólam. Ráfektetett a párnákra én pedig remegő kézzel simogattam az arcát, a száját, aztán a vállat is és minden porcikáját kívántam.
- Mi lenne, ha a héten már nem is mennél haza? Ha minden éjszakát itt töltenél? Úgyis csak szombaton lesz meccsed. Nem akarok még egy hetet nélküled. Annyira hiányzott az érintésed. - mondtam neki.
- Minden éjszaka velem akarsz lenni?
- Legszívesebben egész hátralévő életem minden éjszakáját veled tölteném el.
- Akkor áthozok egy fogkefét. - mondta mosolyogva, majd újra megcsókolt.
- Szóval ott tartottunk, hogy ezt szereted a legjobban. - mondtam és elkezdtem finoman harapdálni az állát.
- S-s-sí. - válaszolta és beharapta az alsó ajkát.
- És azt tudod, hogy én mit szeretek? - kérdeztem tőle, miközben lassan simogattam a hátát és a derekát. Ő nem szólt semmit, csak lejjebb csúszott és a bordáimon éreztem az ajkait aztán pedig a köldökömön. Jóleső forróság futott végig bennem, ő pedig lassan újra fölém hajolt.
- És ha ezt csinálom? - suttogott a fülembe, majd a keze megtalálta a legérzékenyebb pontomat és az ujja belém is hatolt. Ettől az egész testem libabőrös lett.
- Úgy utállak - mondtam és mindkét kezemmel a hajába túrtam. Aztán elvette a kezét, megcsókolt, és mikor éreztem, hogy újra birtokba vette a testem, átöleltem a nyakát. Először csak lassan mozgott, majd kicsit gyorsított, én pedig teljesen átadtam magam neki. Mámorító érzés volt, amikor a hasa és a mellkasa az enyémhez ért, ahogy a lehelete a nyakamat cirógatta. Minden érintés, minden mozdulat után a testem üzente az agyamnak, hogy mindjárt itt a pillanat. Aztán eljött a legcsodálatosabb érzés, egyszerre jutottunk el a csúcsra és éreztem, ahogy az ujjai gyengéden a combomba markolnak...

- Hány óra van? - kérdezte, miközben az ujjaival apró köröket rajzolt a meztelen hátamra.
- Fél tizenegy. - válaszoltam. Hason fekve pont ráláttam az ébresztőórámra.
- Nem is muszáj kirándulni menni.
- De én szeretnék Gonzalo. Csak sétáljunk egyet a kiserdőben a Manzanares partján. Ha már az egész napos kirándulás elmaradt, csak két órácskát!
- Ok, de mi lenne, ha késő délután mennénk?
- De... - fölé hajoltam, ahogy a párnán feküdt, a hajam pedig a mellkasára omlott. - Én késő délután valami mást szeretnék csinálni. Egy olyan dolgot, ami az éjszakába is belenyúlik.
- Ó, nem is tudtam, hogy szeretsz Monopolyzni. - mondta nevetve, miközben a kulcscsontját puszilgattam és egyre lejjebb haladtam a felsőtestén.
- Lökött vagy Higuaín. - néztem újra a szemébe. - Na pattanj ki az ágyból, öltözz és induljunk.
- Igenis Míster!

A Manzanares folyó olyan szakaszához mentünk, ami kívül esett a városon. Sétáltunk egy nagyot az erdőben és szívtunk egy kis friss levegőt. A folyó mellett haladva találtunk egy kellemes helyet ahova leülhettünk egy rögtönzött piknik erejéig. Miután megettük a szendvicseket, háttal ráfeküdtünk a magunkkal hozott plédre és egy ideig csak bámultuk a felénk magasodó fák lombjait és hallgattuk a természet zajait.
- Gyerekkoromban is imádtam kirándulni és piknikezni. A bátyáimmal jópárszor mentünk. Meg a tengerpartra is. - szólalt meg Higuaín.- És te a családoddal?
- Ó, mi soha! Nekem lóversenyekre kellett mennem a családommal. - válaszoltam nevetve.
- Kis kalapban meg térdig érő pöttyös ruhácskában voltál? - bökött oldalba.
- Igen, képzelheted hogy néztem ki.
- Biztos csinos voltál!
- Mindig utáltam a lóversenyeket. De a lovakat szerettem. Sajnáltam őket. Hámot tettek rájuk a verseny alatt, előtte pedig egy szűk karámba voltak bezárva. Saját magamra emlékeztettek.
- Te is bezárva érezted magad? - kérdezte, miközben felém fordult és a könyökére támaszkodott.
- Egész gyerekkoromban. Mindig illedelmesen kellett viselkednem, ha velük mentem valahová. Amikor nem voltak otthon, akkor tényleg azt csináltam, amit akartam, de ezeken a lóversenyeken, meg társasági eseményeken el kellett játszanom a jól nevelt gazdag kislányt.
- Képzelem, milyen nehéz lehetett ez neked.
- Borzasztó volt. Úgyhogy szerettem gyakran borsot törni a szüleim orra alá. - mondtam, és kitört belőlem a röhögés, amikor eszembe jutott egy emlékkép.
- Na, mi az? - nézett rám kíváncsi szemekkel Higuaín.
- Egyszer egy ilyen lóverseny előtt, miközben anyámék elmerültek a beszélgetésben valami fejes politikussal, eltűntem a szemük elől és hátramentem a karámokhoz, ahol a lovakat tartották. Az őr munka közben töltötte a délutáni pihenőjét. Horkolt, mint egy disznó. Elsurrantam mellette és kiengedtem az összes lovat ők pedig futottak keresztül a parkon. Az őr felkelt, riasztotta a többieket, akik azonnal a lovak nyomába eredtek. Így is este tizenegy volt, mire az összeset befogták. Engem nem vettek észre, mert elbújtam a széna közé. Amikor az őrök eltűntek, leporoltam magam és visszasétáltam anyámékhoz, mintha mi sem történt volna. Félve kérdezték meg, van-e közöm a dologhoz. Nekik persze megmondtam, hogy igen, ők viszont letagadták mindenki más előtt és magukban kellett mérgelődniük.
- És megbüntettek? - kérdezte Gonzalo, miközben a hasát fogta a nevetéstől.
- Persze. Legalábbis ők azt hitték. A következő három hónapra ugyanis eltiltottak a lóversenyektől.
- Hát, akkor tulajdonképpen jutalmat kaptál. Kis csibész lehettél!
- Igen, nagyon rossz gyerek voltam. - mondtam nevetve.
- Úgy érzem ez átragadt felnőtt korodra is. - mondta és a hasamra csúsztatta a kezét.
- Ezt miből gondolod? - nyújtóztam egyet és a karját kezdtem simogatni.
- Most is látom a szemedben. - válaszolta, majd fölém hajolt és gyengéden megcsókolt.
- Akkor jobb lesz, ha vigyázol velem. A végén még téged is bűnre csábítalak. - karoltam át a nyakát.
- Már el vagyok csábulva. - újra megcsókolt, én pedig átadtam magam az ölelésének és annak a nyugalomnak és biztonságnak, ami áradt a pillanatból.




(Zene: "részletek":): Gorillaz-Starshine
           Piknik:  Caramel-Párórára)