XVI.

Másnap a klubban már mindenki tudott a történtekről. A munkatársak a vállamat veregették, Lucía pedig még egy nagy tortát is sütött nekem, amit az edzés után az első csapat tagjai adtak át, én pedig fülig vörösödtem zavaromban.
- Ajjj, fiúk! Nem kellett volna ekkora feneket keríteni a dolognak. Csak jókor voltam jó helyen.
- Mindig ezt mondja! - ölelte át Higuaín a vállamat, mikor a torta előtt álltunk a kantinban. - Most pedig vágd fel és kóstoljuk meg végre. Amigos, én már ettem Lucía főztjéből, és hát, mit mondhatnék, nagymamáméval vetekszik!
- Ó, ne hozzon zavarba senor! Biztos finomabbat esznek fent, a klub éttermében! - mondta Lucía, és az arcát takargatta, nehogy észrevegyék, hogy elpirult.
- Láttátok az El Mundo címlapját? - kérdezte Marcelo. - A jobb alsó sarokban kapott helyet az eset. A sport mellékletben meg egy rövid cikk is van képekkel.
- Mi? - a szívverésem rögtön felgyorsult. Akkora adrenalinlöket áradt szét bennem, hogy észre se vettem, hogy a bal mutatóujjamat csontig bevágtam.
- Itt van, látod? - hozta oda a brazil az újságot és a kérdéses cikkhez lapozott. Végigfutottam a képeket és hatalmas kő esett le a szívemről. Egyiken sem voltam rajta. A paparazzik valószínűleg akkor érkezhettek, mikor Gonzalo és én már nem voltunk ott.
- Jézusom, vérzik az ujjad! - szólt rám Gonza, én pedig akkor éreztem meg a fájdalmat. Letettem a kést és néhány papírszalvétát szorítottam az ujjamra.
- Súlyosnak tűnik. Gyere, felviszlek a csapatorvoshoz. - mondta Gonza és átkarolta a derekamat, hogy az ajtóhoz vezessen. - Jól vagy? Nem szédülsz?
- Persze, hogy jól vagyok, ne dramatizáld már túl! Ez csak egy kis vágás. Csak megcsúszott a kés. Előfordul az ilyesmi.

Az orvosi ágyon ültem, Higuaín pedig mellettem ült és fogta a kezemet, miközben a doki a másik kezemmel bíbelődött, mert kiderült, hogy a pengéből egy néhány milliméteres darab, beletört a sebbe.
- Semmi baj, mindjárt kiszedjük. - mondta az orvos.
- Hallod, semmi baj nem lesz - nyugtatott Higuaín, miközben még véletlenül sem akarta látni, amit az orvos éppen csinált.
- Én nem aggódom Che, de szóljál, ha kell egy zacskó. Úgy látom, nem csak a döglött csótányoktól vagy rosszul. - nevettem, de közben azért piszkosul fájt az ujjam. Az orvos már a kötözésnél tartott, amikor kopogtak az ajtón és Benzema dugta be a hombárfejét.
- Na mizu? Amputálni kellett? - kérdezte vigyorogva.
- Nem, az ujjam még meg van, kösz az érdeklődést kopi! - válaszoltam, és kinyújtottam a nyelvem a franciára.
- Ez nem ilyen vicces! Nem veszitek komolyan! - mondta Higuaín - Miután a barátnőm tegnap majdnem meghalt, most már attól is parázok, ha bevágja az ujját.
- Carino, még mindig ezen vagy kiakadva? Azt hittem tegnap már megnyugtattalak. - kacsintottam rá, és ettől már az ő szája is mosolyra húzódott.
- Na jó, csak gondoltam megnézlek. - mondta Benzema vigyorogva. - Ja, és szólni akartam, hogy a tortának nem lett baja és már majdnem teljesen elfogyott. Két szeletet azért elraktunk nektek.
- Merci! - válaszoltam neki, aztán kiment a szobából.
Közben az orvos is végzett a kötözéssel.
- Ok, rendben lesz, de egy hétig ne érintkezzen vízzel.
- Rendben doki, köszönöm. - szálltam le az ágyról.
- Köszönjük. - mondta Higuaín és kinyitotta nekem az ajtót.

Visszamentünk az alagsorba. Addigra már mindenki elment hiszen rég vége volt az edzésnek. Lucía kihozta nekünk a félretett tortát, mi pedig megköszöntük és a karbantartói iroda felé vettük az irányt.
- Csak összeszedem a cuccaimat és mehetünk is Pilarékhoz. - mondtam Gonzanak. - Hol a slusszkulcsom?
- Ajajaj, így nem lehet motorozni. Az én autómmal megyünk - mondta.
- Ó, dehogynem lehet! Akár félkézzel is el tudnám vezetni az én kicsikémet. Ajjj, Higuaín ne csináld már! A kocsidban el fog hízni a fenekem. - hisztiztem neki egy kicsit, miközben ő még mindig a fejét rázta. Elővettem a bukósisakokat és az egyiket a kezébe nyomtam. - Ma motorral megyünk és én vezetek. De ha akarsz, követhetsz a kocsiddal úri ficsúr! - mondtam neki mosolyogva és egy kicsit rácsaptam a hátsójára.
- A legmakacsabb nő vagy, akit ismerek. - válaszolta nevetve.

Leparkoltunk Graneroék háza előtt és láttuk, hogy Casillasék autója is ott áll. Becsengettünk, mire Esteban nyitott ajtót.
- Pipita, Nóra, gyertek be!
- Gondoltuk benézünk hozzátok, hogy Pilar jól van-e már. - mondta Gonzalo, miközben lekezelt a spanyollal.
- Hoztunk a tortámból is. - léptem be én is a házba.
- Gyertek a nappaliba, Ikerék is itt vannak.
Beléptünk a mediterrán stílusú nappaliba. A falak fehérre lettek festve és színes szőnyegek valamint egy kandalló dobták fel a helységet. Pilar az egyik kényelmesnek látszó kanapén feküdt, vele szemben egy másik kanapén pedig Sara és Iker ültek.
- Sara nagy meglepetést okozott nekem ezzel. - mondta éppen Iker.
- Hola! Milyen meglepetést? - kíváncsiskodott Gonzalo. Saraék felálltak és üdvözöltek minket, Pilart viszont  nem hagytuk felkelni, így odamentünk megpuszilni.
- Jobban vagy? - kérdeztem tőle.
- Igen amiga, köszönöm. És azt is, hogy visszajöttél értem. - mondta és megölelt.
- Ne hülyéskedj. Ha nem én, akkor valaki más megtette volna!
- Szóval milyen meglepetés? - kérdezte Gonzalo Iker felé fordulva.
- Kaptam egy festményt Saratól. Én vagyok rajta a Copa del Rey trófeával. Olyan szép ajándék! - áradozott a spanyol portás.
- Tényleg tehetséges ez a Miguel nevű srác, igazad volt! - fordult felém Sara - Ma reggel már el is hoztam a képet. Idefelé jövet pedig még hazaugrottunk és megmutattam Ikernek.
- Örülök, ha jó tippet adtam. - válaszoltam neki.
- Szóval ez volt az a sutyorgás? - kérdezte Higuaín - és ki az a Miguel?
- Egy srác, aki az én lakásomba is festett pár képet. - válaszoltam neki, miközben láttam, hogy már vörösödik az arca.
- Szóval egy művész fiú, értem.
- Jaj, hagyd már abba! Te, én még sose láttalak féltékenynek! Ugye nem kezded el!
- Nem, dehogy is! Miért lennék én féltékeny? Jóképű?
- Nos, ami azt illeti ige, egy szívdöglesztő spanyol fiú. Egy bohém lélek, tudod, az a fajta, aki nem kérdezősködik, és olyan gyönyörű barna szemei vannak... - cukkoltam egy kicsit az argentint, mire már mindenki az ő arckifejezésén nevetett.

Kellemes két órát töltöttünk Graneroéknál, és csak körülbelül este 9-re értünk haza a lakásomba. Mindketten fáradtak voltunk, és mivel Estebanéknál mindig lehet csipegetni valamit, így nem igazán akartunk vacsorázni, csak zuhanyozni és ágyba bújni. Hamar el is aludtunk egymás karjaiban.
Éjszaka arra ébredtem, hogy sikítani akarok, de nem jön ki hang a torkomon és teljesen átnedvesedett a trikóm az izzadságtól.
Lihegve ültem az ágy szélén és először fel sem fogtam, hogy már ébren vagyok és csak rémálom volt az egész. Ahogy felültem az ágyon, Gonzalo is felébredt.
- Mi történt mi amor? - kérdezte és felült mellém.
- Borzasztó rémálmom volt.
- Teljesen le vagy izzadva. Nyugodj meg és meséld el nekem az álmodat. - simogatta meg a hátam az argentin.
- Azt álmodtam, hogy ülök a nappaliban, és az ablak felé nézek. Ekkor az ablakban megjelenik egy nagy pók. Szőrös fekete, sárga csíkokkal. Még sose láttam ilyet. A pók lekezd üldözni. De aztán én kezdem üldözni egy késsel és ő fut előlem. Aztán viszont utolérem és belevágom a kést. Egyszer, kétszer, és harmadszor is. - mondtam még mindig ziláltan és erőteljes kézmozdulatokkal. Gonzalo lefogta a kezemet és próbált nyugtatni, mert kitört belőlem a sírás.
- Semmi baj corazón. Gyere, dőlj le ide velem a párnára. Így bizony. Nyugodj meg. - mondta, miközben visszafeküdtünk a párnára és ő szorosan átölelt, én pedig erős mellkasába temettem az arcomat. - Csak rémálom volt. Én utálom a pókokat, úgyhogy nagyon bátor vagy, hogy leszúrtad álmodban. - próbált viccelődni. - Csak rémálom volt, ne sírj. Velem biztonságban vagy.
- Bocsánat, hogy így kiborultam. - mondtam neki szipogva.
- Nehogy bocsánatot kérj. Te egy bátor ember vagy, én tudom. De néha neked is szükséged van védelemre. Valami nyomaszt téged, de megígértem, hogy nem faggatózok, úgyhogy csak bújj ide hozzám szorosan és próbálj meg visszaaludni. - mondta, és hallani a hangját, később pedig a szívverését érezni olyan megnyugtató volt, hogy újra álomba merültem.

(Zene:   Torta és Piláréknál: Toploader-Dancing in the moonlight
             Rémálom: Blake Neely-Your worst nightmare)